A beltéri levegő minőségének javítása az iskolákban – vegyszerek és penészgombák

A mérgező vegyszerek és a penészgombák csökkentése kulcsfontosságú a jó beltéri levegőminőség szempontjából az iskolákban.
A beltéri levegő minőségének javítására és a közös légszennyező anyagokra vonatkozó határértékek szabályozása az érzékeny populációk gyülekezőhelyein döntő kezdetnek számít (Vlaamse Regering, 2004; Lowther et al., 2021; UBA, 2023; Gouvernement de France, 2022).
A beltéri levegőszennyező anyagoknak egyértelmű expozíciós forrásokat kell megszervezni, mint például a takarítás, festés stb., hogy minimálisra csökkentsék a gyermekek expozícióját, az iskolai órák utáni időpontokra ütemezve, alacsony kibocsátású tisztítószerek és anyagok használatával, a nedves tisztítás előtérbe helyezésével, porszívók felszerelésével HEPA szűrőkkel, minimálisra csökkentve a mérgező vegyszerek használatát, és olyan technológiákat használnak, mint a szorpciós táblák (bizonyos szennyező anyagok felfogására tervezett felületek) és a CO2-figyelés az osztálytermekben a beltéri levegő minőségének mutatójaként.
A legtöbb iskolai környezetben a kültéri levegő minősége több paraméter tekintetében is jobb lehet, mint a beltéri levegő minősége, és a szellőztetés elsődleges eszköz a beltéri levegő minőségének javítására az osztálytermekben és a laboratóriumokban. Csökkenti a CO2-szintet és az aeroszol útján terjedő betegségek kockázatát, eltávolítja a nedvességet (és a kapcsolódó penészveszélyt – lásd alább), valamint a szagokat és a mérgező vegyszereket az építőipari termékekből, bútorokból és tisztítószerekből (Fisk, 2017; Aguilar et al., 2022).
Az épületek szellőztetése javítható:
(1) ablakok és ajtók kinyitása a környezeti levegő bejuttatása érdekében,
(2) fűtési, szellőztetési és légkondicionálási (HVAC) berendezések használata, valamint a fürdőszobákban és konyhákban lévő elszívó ventilátorok megfelelő működésének biztosítása, valamint (3) a szükséges háttérismeretek és utasítások közlése a hallgatókkal, a szülőkkel, az oktatókkal és a személyzettel
(Beregszaszi et al., 2013; European Commission et al., 2014; Baldauf et al., 2015; Jhun et al., 2017; Rivas et al., 2018; Thevenet et al., 2018; Brand et al., 2019 WHO Europe, 2022).